Felnőtt és felnövőben lévő lovasok oktatását 70kg-os testúly alatt vállalom.

Nem azért, mert 70kg fölött túlsúlyosnak gondolnám az embereket. Sőt, tudom, hogy egy átlag felnőtt sokszor átlépi ezt a határt még akkor is, ha normál testalkatú.

Nem azért, mert 70kg fölött nem bírják el a lovak a terhelést. De igen, elbírják, mint ahogyan nagyon sokmindent képesek tolerálni az ebmertől. Sőt, tudom, hogy a nagyobb lovaim röhögve elszaladgálnak akár 100kg alatt is.

Ezt a döntést azért hoztam meg, mert nem szeretnék vitatkozni senkivel azon, hogy én mit tartok etikusnak a lovaimmal szemben. Nem szeretnék senkit méricskélni, hogy vajon a testtömegét milyen arányban teszi ki a tehetetlen zsír és a mozdulásra képes izom. Nem tisztem senkit bírálni és ítélkezni. A lovaim és saját magam védelmében alkottam meg ezt a szabályt, amihez tartom magam. Mivel nem állítok rá senkit sem a mérlegre a kapunál, szépen kérek minden hozzám jelentkezőt, hogy ezt tegye meg otthon, és ne hozza se saját magát, se engem kellemetlen helyzetbe, hogy vitatnom kelljen a testsúlyát!

Alapvetően gyerekek oktatására vagyok berendezkedve, de szívesen oktatok felnőtteket is a fent említett korlátozással. Igen, van 1-2 nagyobb lovam is, akik simán elbírnának nagyobb súlyt is, de nálam alapszabály, hogy senki nem sajátíthat ki magának lovat, hogy ő csak azon vagy ezen szeretne ülni. Egy súlykorlát feletti lovas eredendően bérelné ki magának a legnagyobb lovat. Ezzel elveszi a lehetőséget a többi lovastól, hogy arra a lóra ülhessenek. Az oktatás hatékonysága érdekében szükségem van arra, hogy bárkit bármelyik lóra felültethessek, ezért a legkisebb lovaim maximális teherbírását vettem alapul.

A kisebb lovaim is nyilván elbírnak még több súlyt is, de nem mindegy, hogy egy egész napos túráról van szó, vagy egy futószáras óráról. Mindemellett nekem azt is figyelembe kell vennem, hogy a lovaim napi szinten dolgoznak a lovasok alatt. Az én felelősségem velük szemben, hogy minden nap úgy állhassanak munkába, hogy nem fáj sem a hátuk, sem a lábuk. Amikor ügyes, haladó lovasok ülnek rajtuk, könnyebb a dolguk, mert egy jó egyensúlyban ülő, érző kezű lovas, aki jó ütemben követi le a ló mozgását, még nagyobb testsúly esetén is kevésbé megterhelő a lónak. Szóval nem minden a súly, de mivel ez mértékegységgel meghatározható, kénytelen vagyok ebben meghatározni a lovaim védelmét szolgáló korlátozást.

Tudom, hogy van az embernek olyan életszaksza, ami súlygyarapodást hozhat magával. Én is voltam ilyen életszakaszban. Azt is tudom, hogy ideális esetben ez egy átmeneti állapot. Nekem tökéletes ösztönzést jelentett az, hogy ne kelljen fölöslegesen többet elviselnie a lovamnak, mert tudom, hogy amit magamra szedtem, az fölösleg és csak egy kis odafigyelés kérdése, hogy újra visszanyerjem a korábbi súlyomat. Ha valakiről tudom, hogy átmeneti állapotban van, és törekszik a változásra, azzal szemben természetesen egy darabig elnéző vagyok. Örülök, ha biztosíthatom az ösztönzést jelentő feltételeket. De ebben az esetben kérlek, ne a lovaglás legyen az egyetlen sport, amitől a változást reméled!

Tudom, hogy a felnövekvőben lévő serdülők sokszor küzdenek súlyproblémával és önértékelési gondjaik vannak. Sajnos ezen a közösségi média hatásai sem sokat segítenek. Szülőként a valós énkép tudatosítása nagyon fontos feladat! Ha adhatok egy jótanácsot, ne torzítsa senki tovább a valóságot, inkább segítse a gyerekét egy egészséges útra lépni! “Lehet, hogy most nem tetszik amit a tükörben látsz, de elmondom hogyan tudsz rajta változtatni.” Nem, nem filterezéssel! Testmozgással és egészséges táplálkozással. Minden egyes chips és gumicukor darabka számít! Az pedig egy egyszerű döntés kérdése, hogy megveszem-e vagy sem?

Tudom, hogy sok szülőnek kínok kínja rávenni a gyereket, hogy sportoljon valamit. Tudom, hogy a lovaglás sokszor megalkuvás, hogy najó, akkor legyen AZ, végülis a lovaglás is sport és akkor nem szólhat senki semmit, sportol a gyerek és még szabad levegőn is van, hurrá. Igen, egyébkét tök jó! Én is örülök neki, ha valamiért ezt a sportot választjátok.

De! Ne gondolja senki, hogy a lovaglástól majd fitt és sportos és ügyes és egészséges lesz bárki is! Vagyis igen, majd. Évek múlva, ha kitartó, céltudatos és felismeri, hogy ez egy életmód, amihez az is hozzátartozik, hogy becsülöm annyira a lovat amire felülök, hogy mindent megteszek azért, hogy neki könnyebb legyen vinnie engem. Képzem magam tesileg-lelkileg-szellemileg. Ha éppen nem lovagolok, akkor is eszembe jut, hogy a második fánkot már nem tömöm be, hátha ennyivel is hozzájárulhatok ahhoz, hogy jobb lovas legyek. És igen! A jó lovas nem csak a lovardában lovas, hanem bemászik a gondolatainak minden ágába a lovak iránti szeretet és tisztelet. A lovaglás akkor tud személyiségformáló tevékenységgé válni, ha van benned akarat és tenni vágyás. Ha mindig ott lebeg a cél, az elérhetetlen, hogy a lehető legjobbat hozd ki magadból a lovakért.

Azt mondják, a lovaglás minden izmodat megmozgatja, még azokat is, amelyekről nem is tudtál, hogy létezik. Igen is, és nem is igaz ez az állítás. Lovagolni sok féle képpen lehet. Egy nyugodt, kiegyensúlyozott iskolalovon simán megteheted, hogy csak utazol mindenféle izommunka nélkül és a legnagyobb fizikai megerőltetést a felszállás jelenti, amit valahogy letudsz az elején és kész. Megteheted. De tényleg ezt akarod? Tényleg ezt szeretnéd sportolásnak nevezni? Tényleg elvárod a lótól, hogy ő oldja meg az összes egyensúlyvesztési problémátokat? Vagy hozzáteszel Te is, és segíted a lovat, és odafigyelsz, és megfeszíted az izmaidat ahhoz, hogy könnyebb legyen neki is? Igen, ezt kell tenned! Senkinek nem megy elsőre tökéletesen, de azért vagy ott, hogy tanulj, fejlődj, próbáld, csináld, használd az izmaidat, mert attól fog erősödni, attól leszel ügyesebb, ha nem adod fel az első kudarcélménynél. A lovak türelmesek, és sokmindent elviselnek. Az mi (te a lovas és én az oktató) felelősségünk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt elsajátíts egy olyan tudást és erőnlétet, amivel a lehető legkönnyebbé teszed a ló számára a lovaglást.

Nem mellesleg az is említésre méltó dolog, hogy testsúlytól függetlenül mekkora különbség van egy tehetetlen test és egy tónusos izomzattal rendelkező test földet érésében, ha éppen úgy hozza a helyzet. Egy olyan test, ami képtelen gyorsan reagálni a izomzat megfeszítésével a lónak egy hirtelen mozdulatára, az bizony sokkal nagyobb eséllyel fog a földön landolni, és a földet érést követően komolyabb sérülést szerezni. Egy helyzetet felismerni, észlelés, agymunka. Egy helyzetre reagálni, mozdulat, izommunka. Ezen is múlik, hogy fennmaradsz-e? Vagy ha nem volt elég jó az észlelés és/vagy a mozdulat, akkor sem mindegy, hogy egy zsák krumpli érkezik a csontjaidra, vagy éppen ki tudod gurulni az esést.

“Engem elbírna az a ló?” Ez a gyakori kérdés kifejtendő választ igényel. Az empatikusság jegyében gondolj ilyenkor arra, hogy ha rámutatna valaki egy konzervekkel teli hátizsákra, és megkérdezné, hogy elbírod-e, mit válaszolnál? Háááát, ha csak az ajtóig kell elcipelni, megteszem a kedvedért. Vigyem egy egész napos túrán, hogy a többieknek ne kelljen cipekedni? Na neeee! Ezen múlik a jövő heti élelmezésed egy kis viskóban a hegy tetején és nincs más választásod? Hát persze! Nagyon nem mindegy, ugye? És akkor még nem említettük, hogy lépésben, ügetésben, vagy vágtában kell haladni? És azt sem említettük, hogy egy kényelmes, állítható, kipárnázott hátizsákról van szó, vagy egy vékony, bevágós, hosszú vállpántú hátizsákról, ahol minden konzerv lifeg össze-vissza és nyomja a hátad?

Mindezek után van egy jó hírem! A te tested a te döntésed! Van ráhatásod. Soha nem kell beletörődni, hogy én úgysem vagyok olyan ügyes, nekem ez soha nem fog menni. De igen! Senki sem úgy született, hogy tud lovagolni. Itt senki nem ítélkezhet olyan lovas felett, akiről tudom, hogy kitartóan, alázattal tekint magára és a lovaglásra. Sokkal nagyobb dicsőség egy olyan testből kihozni a maximumot, ami kemény munkával vált erőssé, ügyessé.