“Te mikor kezdtél lovagolni?”
Sokan teszik fel nekem ezt a kérdést, amire azért nehéz válaszolni, mert van egy olyan érzésem, hogy a lovakhoz fűző ilyen mértékű vonzalom, az valamiféle születési “rendellenesség”. Ha valaki ezzel születik, akkor lovasnak születik és lélekben már attól a pillanattól kezdve lovas. Az, hogy mikor kezdi el a gyakorlatban is művelni, az már csak attól függ, hogy testileg mikor érik meg rá. Mikor tudja először kimondani, hogy paci-paci, és mikor adódik lehetősége mutogatni, hogy közelebb szeretne menni hozzá. Az is nagy kérdés, hogy a szülők mikor adnak lehetőséget arra, hogy felüljön egy lóra, és mennyire veszik komolyan ezt a vonzalmat. Én hálás vagyok a szüleimnek, mert komolyan vették. Bár mindketten informatikusként dolgoztak, mint ahogyan a bátyám is, az állatok iránti szeretet családi vonás. Kutya, macska, háztáji állatok mindig voltak a családban. A ló egy kicsit más téma, az legutóbb talán a dédszüleimnek volt. Nagymamám mindig mondta, hogy hejj, de örültünk volna egymásnak a dédapámmal, ha ismertük volna egymást, mert ő is nagy lóbolond volt. Nagypapám meg mindig azt mondta, hogy mit vergődök én azokkal a lovakkal, amikor az férfi-dolog? No, de én vergődtem, amikor csak tudtam. Van egy fényképem 1988-ból:
Emlékeim szerint ez már nem az első volt, hogy lovat láttam és addig vergődtem, amíg valahogyan közelebbi kapcsolatba nem kerülhettem vele. Tiszta emlékképem van arról, ahogyan ott ülök és félelemmel vegyes mámor járt át. Hatalmas volt az a ló! Izzadt a tenyerem, billegett a nyereg és nagyon kellett koncentrálnom, hogy fennmaradjak. Ekkor 4 éves voltam és rettenetesen boldog attól az egy körtől, amit mehettem ezen a lovon.
Ez a póni még túl nagy neki.
Egy helyben álló lovon pár perc üldögélés az, ami még biztonságos.
Ha azt a kérdést teszik fel nekem, hogy mikor érdemes elkezdeni járni lovagolni egy gyerekkel, akkor az a válaszom, hogy bármikor, amikor már ki tudja fejezni ez irányú erős szándékát. Sok szülő úgy keres meg, hogy még csak 3-4 éves a gyerek, de tiszta lóbolond, ők nem is értik. Hát, én értem. Értem, és nagyon szívesen látom őket. Póni ovis foglalkozásaimat nekik találtam ki, hogy ne kelljen sokáig visszafogniuk ezt a vonzalmat. Azért vannak póni lovaim, hogy az ő méreteinek megfelelő lóhoz közeledhessenek és ne csak a hasa alját lássák.
Amikor én ekkora voltam, de talán még most is a legtöbb helyen így van, nem nagyon foglalkoztak lovas iskolákban ekkora gyerekekkel, ezért ki kellett várnom, hogy iskolás korú legyek, mire végre elkezdhettem rendszeresen járni egy lovardába, ahol futószáron oktattak. Minden hétvégén biciklivel irány a legközelebbi lovarda!
A nyereg és a ló is pont az ő mérete.
(Egy csizmát, vagy hosszú zoknit azért húzhatott volna…)
Való igaz, hogy a lovaglás technikai részét akkor érdemes elkezdeni tanulni, amikor már nagyjából kifejlődött a gyerek testtudatossága. A futószáras oktatást én is akkor kezdem, amikor már meg tudja különböztetni a jobb és bal kezét és képes az utasításaimnak megfelelően megmozdítani különböző testrészeit. Ez összefüggésben van az iskolaérettséggel is. Amíg képtelen a saját testét irányítani, addig nem várhatom el tőle, hogy egy másik testet (a lóét) is képes legyen irányítani. Ugyanígy van ez a gondolatokkal. Az “igazi” lovaglást valóban nem szabad 6-7 éves kor előtt tanítani, mert fokozottan balesetveszélyes, de a ló közelségét és a néhány kör sétát póni háton nyugodtan el lehet kezdeni 3-4 éves korban is. Ezt megelőzően már én sem javaslom, mert akkor még annyira nincsenek a gyerekek testük tudatában, hogy már önmagában a lovardában tartózkodni is veszélyes.
Legutóbbi hozzászólások