2010.04.30-án született, mini shetlandi fajtájú herélt. 2017 márciusában került hozzám, a gyerekek legnagyobb örömére. Mazsola jelenleg Dorogon lakik, ahol a Horváth Kertvendéglő Póni Parkjában teljesít szolgálatot.
Csemő
A pillanat, amikor megigézett
Pilisvörösvár
Végre egy ló, amit a legkisebbek is felérnek
Mazsola extrém módon vedlik, de ez sajnos nem normális, mert olyan, mintha a bőrével együtt jönne a szőre. Az állatorvosok már dolgoznak rajta, hogy kiderítsék, mi lehet ez?
Sem a vérvétel, sem a bőrkaparék eddig nem segített rájönni az orvosoknak, hogy miért kezdte ilyen hirtelen ledobni a szőrét. Közben az idő telik, és Mazsola nincs jól. Gyakran lázas, étvágytalan. 🙁
Az időjárás nem barátunk, extrém hűvös ez a tavasz. Mazsola kapott egy picike meleg takarót.
Végre itt a tavasz, lekerülhet a takaró és nyírógéppel megszabadíthattuk a még megmaradt bundától. Állatorvosunk, Dr. Bába András hosszas kutatómunka eredményeként kiderítette, hogy Mazsolának egy igen ritka autoimmun betegsége van. Gyakorlatilag a saját bőre ellen fordult. Teljes testfelületen viszket, hámlik és hullajtja, majd újra növeszti a szőrét. 🙁
Végre eljött a napsütéses jó idő, így le tudtuk mosni Mazsolát, hogy enyhítsünk kicsit a viszketésén. Összesen ez a tenyérnyi folt, ami ép bőrfelület van a testén. Rengeteget fogyott, és gyakran lázas.
Mazsola nincs jól. A sokadik szteroidra sem ad jó választ. Február óta küzdünk. Jön-megy, létezik. Hol lázas és kapkodja a levegőt, hol nem. Folyamatosan viszket teljes testfelületen. Ki van mondva, hogy ez egy gyógyíthatatlan autoimmun betegség, aminek a tüneteit TALÁN enyhíthetik a szteroidos kezelések. Eddig semmi nem hatott. Jön a bőre a szőrével együtt, majd visszanő és kezdődik előről. Most egy olyan szteroid van soron, aminek nagy valószínűséggel patairhagyulladás és/vagy súlyos májkárosodás a mellékhatása. Én most eljutottam addig a pontig, hogy ennek már nincs értelme kitennem. A szenvedésein enyíteni fürdetéssel tudunk. De mi lesz vele télen? A szobába nem vihetem be. Jön-megy létezik, összeszorul a szívem ha ránézek. Bármit ráköltenék, ha tudom, hogy meggyógyul. Eddig meg is próbáltunk mindent, amit lehetett. Most döntenem kell: jöjjön a durva szteroid? Nézzem végig egy patairhagyulladást kínjait, mindemellett? Hagyjam így ahogy van? Árnyékként létezve örök viszketéssel, szőrhullással? Bele a télbe? Adjam ki a halálos ítéletet? Nem tudok ezzel megbírkózni…
Mazsolát ma elaltatta az állatorvos örökre. Ezzel a 2019 januárjában készült képpel szeretnék búcsúzni tőle, hogy mindenki így emékezzen rá! Ő nem egy undok kis szőrgombóc volt, ahogyan a pónikat emlegetik, hanem egy ekkora nagy csomag szeretet! Természetszerűleg úgy gondolom, hogy egy nagy lóban szétterült rosszaság kénytelen volt egy ekkora kis tesben összesűrűsödni. Ő így szerzett számtalan vidám percet nekünk, főleg a külső szemlélőknek. Legyen hát Neki is mindig zöld az Örök Égi Legelő!
Legutóbbi hozzászólások